Deprecated: Function set_magic_quotes_runtime() is deprecated in /home/hugyaghu/public_html/start.php on line 33

Deprecated: Call-time pass-by-reference has been deprecated in /home/hugyaghu/public_html/lib/ViewRepository_php4.php on line 33
Hugyag - História
Kérem Várjon. Töltődik...
 

Hugyag története

 

Nógrád megye északi határán, Balassagyarmattól 9 kilométerre fekvő település. A főváros, Budapest 90 kilométerre délnyugatra található. A község az Ipoly völgyében, az árterület melletti emelkedésen épült. Életfeltételeit meghatározza a folyó közelsége, a futóhomokos termőföld gyengébb minősége. Ezen a részen ma is szabályozatlan az Ipoly, hóolvadáskor medréből kilépve elborítja az árterületet, s egy állandó holtágat táplál vizével. Az érintetlen vízparti táj növény- és állatvilága rendkívül gazdag. Északról meredek dombok határolják a folyóvölgyet, más irányban nyitott az enyhén dombos terület.
 
Hugyag a 22-es főközlekedési út mentén fekszik és a megye minden tájáról jól megközelíthető. 1944-ig jelentős volt az északi átmenő forgalma a korabeli Észak-Magyarország felé. Közúti hídja a II. világháborúban elpusztult. A községet Balassagyarmattal, illetve Szécsénnyel, Salgótarjánnal összekötő autóbuszjáratok sűrűn közlekednek. Hugyagot természetes kapcsolatai Balassagyarmat városához és a két kilométerre fekvő Őrhalom községhez kötik. Vasútállomása a Balassagyarmat-Szécsény-Ipolytarnóc-(Losonc) vasútvonalon helyezkedik el. Korábban élénk kapcsolatban állt a közeli szlovákiai magyar falvakkal, s ezek megújítása, a közúti híd újjáépítésével egyetemben igen hasznos és szükséges lenne.
 
A honfoglalás után a magyar szállásterület gyepűje és északi átkelőhelye volt ez a vidék. A község nevét, mely a régi magyar nyelvben csillagot jelentett, először 1332-ben említi egy pápai tizedjegyzék. Katonai és kereskedelmi jelentőségét évszázadokig a Pest-Budát Kassával összekötő útvonal melletti fekvése és az Ipoly hídja biztosította. A legenda szerint az erre – apadáskor – átutazó II. József császár megjegyezte: ’’Uraim, vagy nagyobb folyót, vagy kisebb hidat!’’. Ugyancsak ennél a hídnál vívott véres ütközetet Görgey Artúr tábornok visszavonuló seregének utóvédje az orosz üldöző csapatokkal 1849. júliusában. 1848-ig a telepölés magyar nemzetiségű, katolikus vallású, palóc jobbágyfalu volt.
 
1956. december 13-án a csonka hídnál gyilkolták meg a pufajkások Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost, a salgótarjáni acélgyári nemzetőrök két forradalmár vezetőjét. Emléküket ma kőkereszt hirdeti. 1975-ben Hugyag Őrhalom ’’társközsége’’ lett, melynek nyomán számos területen elveszítette döntési lehetőségét, ami a falu fejlődését visszavetette.
 
A település 1990-től azonban ismét önálló, saját, választott önkormányzati vezetői intézik az itt élők ügyes-bajos dolgait.
 
A helyben dolgozók fő megélhetési forrása ma is a mezőgazdaság. Napsütötte, futóhomokos földjén hagyományosan országos hírű burgonya- és dinnyetermesztés folyik, ártéri rétjei a szarvasmarha tartásának kedveznek. Csökkenti az agrárnépesség lehetőségeit, hogy a jelentős létszámú szakképzetlen munkanélkülit nem képes foglalkoztatni. Ezért a népesség közel fele tartósan a létminimum alatt él. A világháborúk nyomán kialakult új országhatár és az 1945 utáni változások felszámolták a falu magángazdaságait és az évszázadokra visszanyúló ipolymenti kereskedelmi kapcsolatokat.
 
Az 1990 óta zajló rendszerváltás következtében a korábban a városban munkát vállaló ingázók, elveszítve állásaikat, tovább növelték a helyi munkanélküliek számát. A korábban számottevő munkaerőt foglalkoztató mezőgazdasági termelőszövetkezet működése leépült, mellyel párhuzamosan újra megnőtt a magánparaszti gazdálkodók száma.
 
Komoly lehetőségek rejlenek a természeti turizmusban; az érintetlen vízparti táj adottságainak kihasználása már megindult. 1996-ban vette kezdetét az Ipoly medrének kotrása, a természetes élőhelyek rehabilitálása.
 
Műemléki védettséget élvez a falu barokk stílusú katolikus temploma, mely a XVIII. század óta szépen gondozott parkban áll a község közepén. Közlekedési műemléknek számít a csonka hídmaradvány és az ősi faragott kilométerkő is.
A 22-es főúton közlekedő már messziről látja a barokk stílusú római katolikus templom tornyát, a körülötte megbújó házakat takarják a környező dombok lankái. A templom a 18. század közepén épült, de elődje már a középkorban is állt. Hugyag első írásos említése 1332-ből származik. 1333-ban Szécsényi Tamás erdélyi vajda, majd országbíró és fivére, Péter voltak a falu birtokosai. A település a későbbi századokban mezővárosi kiváltságokkal is bírt. A hódoltság nem kerülte el Hugyagot sem. 1562-ben a török kincstári adólajstrom 30 adóköteles háztartást írt itt össze, de később a falu fokozatosan elnéptelenedett. 1848-ban az Ipoly hídjánál kisebb összecsapás volt Görgey Artúr átvonuló seregének utóvédje és az oroszok között.
1979-ben találták meg a plébánia kertjében a feltételezhetően első középkori templom keresztelőmedencéjét. A török utáni időkben az esztergomi érsek volt a falu földesura.
A község alatt hosszan húzódik az Ipoly árterülete, de az utóbbi évtizedekben kiszáradtak az egykor mocsaras, vizenyős árterületek, visszahúzódott az Ipoly által táplált talajvíz. Egykor erre vezetett a főút Budapestről Kassára, de ez ugyanúgy a múlté már, mint az Ipoly felett átívelő híd, az előbbit az Ipoly határfolyóvá nyilvánítása okozta, utóbbit pedig a háború.
Az Ipoly hídját 1944. decemberében a németek felrobbantották, s egyelőre nem épült újjá. A trianoni békediktátum után a hugyagiak szőlőskertjei, amelyek az Ipoly jobb partján húzódó dombokon voltak, Csehszlovákia fennhatósága alá kerültek. A község lakói ezután is korlátozás nélkül járhattak át megművelni a földjeiket. A híd felrobbantása után kis fahidat ácsoltak az Ipoly fölé, azt pár évig még használhatták, de aztán az 1950-es évek elejére megszűnt ez a lehetőség.
Jelenkori állapotok szerint 911 lakos él békésen a községben.
A hidak metaforikusán és valóságosan is összeköthetnek partokat és lelkeket. Az Ipoly-táji haza a magyar nép természeti és történeti kerete, melyben az Ipoly az a folyó, amely a Kárpát medencében a fő ütőérrel, a Dunával kapcsolja össze az itt élő népeket. Ezen az archaikus tájon palócok, kisalföldi vonásokat őrző magyarok, zsidók, romák, szlovák és német, kis számban ruszin és lengyel ajkúak élnek együtt évszázadok óta szokásaikban, eszméikben, kultúrájukban egységet alkotva.
Az Ipoly, mint napjainkban tudni véljük: Trianon (1920. 06. 04.), majd az első és második bécsi döntés (1938. 11. 02., 1940. 08. 30.) és Párizs (1947. 02. 10.) óta a nagyhatalmak csinálta Európai béke hatására vált mesebeli folyóvá. Zavarossá és hajózhatóvá. Ezáltal határfolyóvá.
Az Ipoly folyó magyarországi szakaszának hossza 143 km, Ipolytarnócnál lép be hazánk területére, s a Dunába Szobnál torkollik be. Teljes hossza 247,5 km, ebből 143 km képez határt. A viszonylag kicsiny és csapadékban szegény vízgyűjtő területe miatt vízhozama csekély.
A község alatt nyúlik el az Ipoly árterülete, számos védett növény- és állatfajnak adva élőhelyet. Szürke gémek, több vadrécefaj, kis szerencsével feketególyák is megfigyelhetőek itt. Sok látnivalót kínál a táj szépsége, a természeti értékek sokasága.
A település közigazgatási területén terül el a Csujta tó, közel 1 hektáros méretével. Kifli alakban a falu házai alatt fekszik, saját forrásokkal, hozzá tartozó parkkal.
B&KHeer